Származás

Ismereteink szerint az élet körülbelül 3, 5 milliárd évvel ezelőtt jelent meg a Földön (becslések szerint a Föld 4, 6 milliárd éves, így közel 1 milliárd évig csak élettelen anyagokból állt).

A teknősök mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középkor triász időszakában jelentek meg bolygónkon, s az évmilliók vasfoga mellett is megőrizték legfőbb vonásaikat. Az egyik fosszilis teknősmaradvány is ilyen korú (Triassochelys dux, melyet Württemberg közelében találtak). Ezeknek az ősi ún. triászteknősöknek a ma élő valamennyi teknősfajjal szemben még voltak fogaik. Náluk is régebbi azonban a perm időszakból származó legelső ismert teknősszerű lény (Eunotosaurus africanus) maradványa. Ez az állat kiszélesedett bordákkal rendelkezett, mely az évmilliók során a páncél kialakulását eredményezhette. Az Eunotosaurus még nem tekinthető valódi teknősnek, számos tudós azonban mégis a teknősök kialakulásához vezető fejlődési út kezdetének tartja. Ezen álláspontok mellett természetesen számos más állásponttal is szembetaláljuk magunkat e témában kutakodva.

Testhőmérsékletük a többi hüllőhöz hasonlóan nagyban függ a környezeti hőmérséklettől, ezért a számukra kedvezőtlennek mondható hideg vagy meleg időszakokat pihenéssel, alvással töltik. A hüllők nagy részével megegyezően tojásokkal szaporodnak és az utódgondozás fogalma ismeretlen számukra. Ennek ellenére is rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, melyek elégnek bizonyultak fejlődésük során ahhoz, hogy az Antarktisz kivételével mindenhol megvetették lábukat és azokat meg is hódították. Élőhelyeik magukba foglalják a szárazföldet, az édesvizeket és a tengereket is. Bár jelenlegi fajszámuk (kb. 270 faj) a korábbiakhoz képest kevesebb, mégis ezek rendkívül különböző, bizarr alakot is képviselhetnek.

A hüllőcsoportokhoz hasonlóan a sok millió éves fejlődés során a teknősök körében is kialakultak mára már kihalt óriásállatok. Egyik legjelentősebb képviselőjük az Archelon ischyros néven ismert tengeri teknős. Hossza megközelítőleg a négy métert is elérte, hatalmas koponyája közel egy méteres volt. Ám eme méretbeli nagyságnál is volt nagyobb teknős. A földtörténet harmadidőszakának egyik képviselőjeként Indiából került elő a Colossochelys nem, melynek már neve is jelentős méretére utal. A nem tagjainak páncélja mintegy hat méteres nagyságúra is megnőhetett. A fosszilis óriásteknősökhöz képest a ma élő legnagyobb teknősfaj, a kérgesteknős (Dermochelys coriacea) csupán „parányi” a maga mintegy két méteres páncélhosszával.

A teknősök sikeres felépítése elvileg garanciát nyújt hosszú életükhöz, az utóbbi időben mégis több faj sodródott (és sodródik) a kipusztulás határára. Előfordulhat, hogy a ma élő fajok közül jó néhány eltűnik a Föld színéről, mielőtt azokat átfogóbban megismerhetnénk. Ennek bekövetkeztét mindenféleképpen szem előtt tartva, meg kell akadályozni. Nem kétséges ugyanis, hogy sok mindent tanulhatnánk tőlük a túlélésről.

Magyarázat:

Triász: A földtani középkor (mezozoikum) legidősebb időszaka. Kb. 200 millió évvel ezelőtt kezdődött és 25 millió évet ölelt át. A triász időszak nevét a beltengeri triász hármas tagolódásából nyerte. A gerinces élővilág fejlődése a triász korban az őshüllőkig jutott el. A felső rétegekben talált és kis emlősöknek vélt állati maradványokat sokan a Reptiliákhoz sorolják.

Perm: Olyan földtani időszak, mely a paleozoikum utolsó szakasza volt A németországi beosztás szerint diásznak is nevezték. Alsó szakasza szárazföldi lerakódásokból származó törmelékes kőzetekből áll, míg felső szakasza tengeri eredet?. Magyarországon a perm időszak szárazföldi kifejlődését a Balaton – felvidékről és a Mecsekből, tengeri kifejlődését a Bükk hegységből ismerjük.

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)