Keltető összeállítása

A sikeres megtermékenyítés után (hetekkel, esetenként évekkel később) a nőstény teknős tojásrakásra alkalmas helyet keres, ahol a talaj megfelelően nyirkos és puha. Amennyiben ilyen helyet nem talál, akkor kénytelen a tojásait egyszerűen elpottyantani, amelyek ezt követően könnyen összetörhetnek. Ezért célszerű őket minél előbb keltetőbe tenni. Nagyon kell vigyázni mind a tojások kiásásánál (ez a szabadban lerakott tojások esetén nehezebb), mind a keltetőbe való áthelyezésüknél a tojások épségére. Ügyeljünk arra, hogy ne forgassuk közben a tojásokat, és ugyanolyan helyzetben legyenek a keltetőben is, mint ahogy megtaláltuk őket. Ellenkező esetben a szikzacskó megfojthatja az embriópajzsot vagy az embriót. A nőstény által megfelelően ellátott tojásokat is célszerű kiásni, mert a terráriumban uralkodó hőmérséklet és páratartalom rendszerint nem elegendő a kikeltetésükhöz.

A keltetési hőmérséklet nagyban függ az adott faj eredeti hazájában uralkodó időjárási viszonyoktól. A teknősfajok legtöbbjére érvényes, hogy a keltetési hőmérséklet befolyásolja a születendő kicsik nemét. Magasabb hőfokon nőstények, alacsonyabb hőfokon pedig hímek kelnek ki. Tehát ha több tojást keltetünk, ajánlatos a közepes hőmérsékletű értéket választani, hogy mindkét ivar képviseltetve legyen a kis teknősök között.

Bár a vízbe esett tojások gyakran rövid időn belül befulladnak, mégis meg kell kísérelnünk ezek keltetőbe való áttételét. Csak akkor lehetünk biztosak a kudarcban, ha a tojáson repedés keletkezik vagy a pórusokból nedvesség szivárog. Ezen esetben érdemes az egyik tojás héját feltörni, hogy ellenőrizzük, életképes embriót tartalmaz-e a tojás.

A kis teknősök rendszerint elég erősek ahhoz, hogy önerejükből kiszabadítsák magukat a tojásból. Egyes fajok csemetéi napokig is próbálkozhatnak a tojásból való kibújással, ezért csak abban az esetben segítsünk nekik, ha a megfulladás fenyegeti őket.

A kelést követően a picik hasából hatalmas zacskó lóg, ami a szikhólyag. Ilyenkor tegyük olyan helyre a teknőst, ahol semmiféle sérülés nem érheti. A szikhólyag rövid időn belül, órákon (esetenként napokon) belül felszívódik, a haspáncélon lévő lyuk pedig beheged. Kis idővel később frissen kikelt teknősünk táplálék után kezd kutatni, így megkezdhető etetése.

Keltető összeállítása:

Manapság már igen sok helyen lehet kapni kész, komputerrel vezérelt (hő és páratartalom) keltetőket kimondottan hüllőtojások keltetéséhez. Ezek ára azonban eléggé magasra tud szökni.

Egy otthon elkészíthető és jóval olcsóbb keltető a következőképpen épül fel:

A keltető alapjaként egy akvárium szolgál, amelynek mérete az adott tojások számától függ. Általában egy 40-50 literes akvárium megfelel a célra. Az akváriumba tegyünk vizet (5-10 cm magasan) és ezt egy fűtőszállal fűtsük a kívánt hőfokra. A vízbe tegyünk egy téglát vagy lefordított virágcserepet (vagy bármilyen más, lábazatként szolgáló dolgot), majd erre tegyük a perlitbe vagy egyéb keltetőközegbe helyezett tojásokat tartalmazó edényt, amelynek alján előzőleg lyukakat helyeztünk el. Az egész akváriumot fedjük le egy üveglappal. Ez az üveglap lehetőség szerint ferdén legyen elhelyezve, hogy a lerakódott pára ne csepegjen a keltetőközegbe (ez a tojások berohadását eredményezheti). Ezek mellé természetesen egy hőmérsékletmérő és egy páratartalom mérő műszert is tehetünk a keltetőbe.

Keltető összeállítása

Keltető összeállítása

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük