Táplálkozás

Teknősök táplálkozása

Általánosságban elmondható, hogy míg a vízi teknősök állati eredetű táplálékon, addig a szárazföldi teknősök növényi táplálékon élnek. Természetesen itt is előfordulnak köztes esetek. Találkozhatunk például olyan vízi teknősökkel, melyek teljesen a növényi étrendre tértek át felnőtt korukra.

A szárazföldi teknősök növényi szükségletét gyümölcsökkel és zöldségekkel elégíthetjük ki. Szinte mindig kaphatunk salátát, paradicsomot, sárgarépát, uborkát és hasonlóakat. Ezek mellett természetesen nagyon szeretik a szabadban található vadnövényeket. Ilyenek lehetnek pl. a pitypang, a papsajt vagy a nagy útifű is. Ezek gyűjtésénél szem előtt kell tartani, hogy a növényeket az ember általi szennyezésektől (pl. autópályák mellett a kipufogó gázok, vagy a mezőkön lévő permet) alaposan megtakarítsuk, hogy teknősünket ne érje semmilyen károsodás, mérgezés. Figyelni kell arra is, hogy mérgező növényt, illetve savanyú gyümölcsöt (pl. citrom) ne adjunk nekik. A kívánt élelmet a leöblítés után gondosan meg kell szárítani, törölgetni, mert a nedves vagy befülledt növény, gyümölcs hasmenést okozhat a teknősnél. Célszerű a gyümölcsöket darabokra vágva, a keményebb zöldségeket (pl. répa) pedig reszelve tálalni. Mindezen növények mellett ki kell egészítenünk teknősünk étrendjét túróval, főt tojásfehérjével, illetve rovarokkal, csigákkal gilisztákkal. A konzerves kutya-, és macskaeledelek szintén jó kiegészítők. Természetesen a fehérjét tartalmazó kiegészítő élelmet ritkábban adjuk kedvencünknek, különben veseelégtelenségek léphetnek fel, ami hosszabb távon halálos is lehet.

Szárazföldi teknőseink gyümölcseit rendszeresen beszórhatjuk az összetört (porrá zúzott) és az előzetesen kifőzött tojáshéjával. Ezek igen jól pótolják az állatunk számára nélkülözhetetlen kalcium-utánpótlását. Ennek hiánya a növendék teknősöknél jelentkezik a leglátványosabban. Ha ugyanis a kis teknős szervezete a növés során nem jut kalciumhoz, akkor azt a végtagok fejlődéséhez a páncélból fogja elvonni.

Vízi teknősök esetében a takarmányozás bizonyos szempontból egyszerűbb, ugyanakkor visszataszítóbbnak is tűnhet egy nem hozzászokott számára. Fontos eleség a kereskedésekben kapható lisztkukac, szárított rák és más hasonló kiegészítők, de nem elegendő mindezek kizárólagos használata. Az igen ismert párizsival való etetés teljes mértékben rossz táplálás és alkalmatlan teknősünk egészséges fejlődéséhez. Ugyanilyen rossz „szokás” a sovány marhahússal való feletetés is. Mindezek helyett inkább kínáljuk meg kedvencünket rendszeresen kis hallal, csigákkal, egérrel vagy földigilisztával. A halat abban az esetben ha élő (csali) halról van szó, egyben, élve célszerű odaadni (a teknős méretéhez viszonyítva természetesen ne legyen túl nagy a hal). Ezzel teknősünk vadászni fog rá és „unalmát” is csillapíthatjuk kicsit, illetve a hal teljes egészét megevő (a nagyobb szálkákat meghagyó) teknős jelentős vitaminhoz jut ezáltal. Az egészben lefagyasztott, majd a táplálás előtt gondosan felolvasztott hal is kiváló. Csigáknál ha túl nagyot választottunk, akkor törjük össze és nyálkáját mossuk le, így elkerülhetjük a víz nagymértékű szennyezését. Igen jól bevált módszer az otthon kialakított „csigafarm” létrehozása, melynek lakói lehetnek például almacsigák, tányércsigák, nagy mocsárcsigák vagy tornyoscsigák. A farm segítségével még akkor is rendelkezhetünk csigával, ha az állatkereskedésekben nem lehet kapni. Mindezek mellett természetesen a legfontosabb, hogy saját farmunkon kikelt kis csigák egészségesek (míg a szabadon befogottak rendelkezhetnek különféle parazitákkal), így teknősünk is egészséges eledelt kaphat.

Az egerek esetében a napos egér a legalkalmasabb. Ha kifejlett egeret adunk, akkor azt feldarabolhatjuk és szőröstől – bőröstől adhatjuk.

Ha több állatot is tartunk, célszerű ezeket egy speciális takarmánykeverékkel etetni. Az utóbbi években egyre jobban elterjedt a zselatintakarmánynak nevezett keverék. Rendkívül előnyös, hogy ezekbe a keverékekbe a szükséges ásványi anyagokat és vitaminokat egyszerűen hozzá tudjuk adni illetve, hogy ezekből nagyobb adagokat a mélyhűtőben le lehet fagyasztani és így hosszú időn át tárolhatóak. Íme egy recept leírása:


1 liter tej (1, 5 % zsírtartalmú)
5 tojás
1 kg gyümölcs vagy befőtt
0, 5 kg marhamáj
0, 5 kg friss garnélarák
1 kg tintahal
1 kg sovány halhús (uszonnyal, pikkellyel és a szálkákkal együtt)
420 g étkezési zselatin
3 teáskanálnyi őrölt tengeri alga
2 liter víz

A recept mintegy 7-8 liter élelem elkészítését teszi lehetővé. Az összetevőket egy háztartási turmixgépben összekeverjük, majd az elkészült, kásához hasonlító keveréket lehűtjük, majd darabokban fagyaszthatjuk.

A felsorolt étrend természetes szabadon változtatható az emberi ésszerűség határain belül. Fontos, hogy mind a szárazföldi-, mind a vízi teknősök táplálása ne legyen egyoldalú. Változatosan kell táplálni állatunkat. Ezzel megfigyelhetjük, melyek kedvenc eleségei, és melyeket nem szeret.

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)

2 replies on “Táplálkozás”

  1. BÉRES MÁRTA szerint:

    NAGYON TETSZIK! A RECEPT! ÉKSZERTEKNÖCÖT KAPTAM AJÉNDÉKBAN KARÁCSONYKOR! TOVÁBBI RECEPTET HASZNOS TANÁCSOT SZIVESEN VESZEK! ÜDVÖZLET BÉRES MÁRTA

  2. Mező Tünde szerint:

    Jó napot kívánok
    szeretném megkérdezni, hogy másfél éves térkép teknőst milyen gyakran kell etetni?
    köszönöm
    Tünde

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük