Cafrangos teknős vagy matamata – (Chelus fimbriatus)

Rövid bevezető és elterjedés

Dél-Amerika középső és északi részén, részletesebben Peru északkeleti területein, Kolumbiában, Venezuelában, Guayanában, Surinamban, valamint Észak- és Közép-Brazíliában honos ez az igen furcsának mondható állat. Elsősorban iszapos, lágy fenekű, lassú folyású folyókban, tavakban, árterekben él. Rejtőzködését elősegíti az is, hogy gyakran vastag algaréteg borítja szinte egész testét, így igen nehéz észrevenni. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül még a helyi lakosság szeme elé is. Lesbol támadó ragadozó, amely majdhogynem kizárólag halakkal táplálkozik. Tovább →

Vörösfülű ékszerteknős – (Trachemys scripta elegans)

Rövid bevezető és elterjedés

Igen érdekes teknősről van szó olyan értelemben, hogy ha hazai viszonylatban megkérdezünk bárkit, hogy milyen teknőst vagy teknősöket ismer, akkor nagy valószínűséggel ezt a fajt, azaz az “ékszerteknőst” fogja megnevezni. Szinte mindenki hallott már róla, sokan tartják vagy tartották otthonukban is fogságban.

Kevesek számára ismeretes azonban az, hogy a vörösfülű csupán egyetlen a Trachemys scripta tizenhat alfaja közül. Azonban nem az az elsődleges gond, hogy a boltokban, kereskedésekben vásárolt néhány centiméteres állatok gazdáinak fogalma sincs teknősük rendszertani hovatartozásáról hanem, inkább az, hogy semmiféle ismerettel nem rendelkeznek állatuk igényei felől. Tovább →

Nagyfejű teknős – (Platysternon megacephalum)

Rövid bevezető

A nagyfejű teknős a család egyetlen ma élő (recens) faja, amely szinte minden tekintetben rendkívül különleges, ezért rendszertani helye sokáig vita tárgyát képezte. Egy időben páncélszerkezete alapján az Emydidae, majd koponyája felépítése alapján a Chelydridae családba sorolták.

Testfelépítés

A nagyfejű teknős az igen bizarr küllemű teknősök közé tartozik. Páncélja méretéhez képest hatalmas fején az állkapcsok ragadozó madár csőréhez hasonlóan görbülnek fel- illetve lefelé. Méretes fején kívül egyből szembetűnik hosszú farka, amelynek hossza elérheti a hátpáncél hosszát. Maga a hátpáncél nagyon lapos, színe vörösesbarna, az idősebb egyedeknél sötétebb barna. Tovább →

Mór teknős – (Testudo graeca)

Elterjedés

A mór teknős igen sokféle élőhelyen előfordul. Elterjedési területét nézve, megtalálható Európában, a Balkán-félsziget keleti és déli részén, a Kaukázus vidékén és a Pireneusi-félsziget déli részén is. Ezen kontinensen kívül megtalálható még Észak-Afrikában, Marokkótól Líbiáig, és Nyugat-Ázsiában, Törökországban, Iránban és Szíriában is. Tovább →

Mocsári teknős – (Emys orbicularis)

Rövid bevezető és elterjedés

A mocsári teknős az egyetlen őshonos (recens) fajunk. Európa északi országaiban, illetve Ázsia nyugati részén, és Afrika északnyugati részén fellelhető még kisebb-nagyobb egyedszámban. Hazánkban a síkvidéki álló- illetve lassan áramló vizekben még viszonylag most is gyakori. Ennek ellenére elmondható, hogy az állomány egyedszáma mindenütt csökkenő félben van. Ennek alapja az élőhely csökkenésben és a fokozódó háborgatásban rejlik. Kevés ember tudja például, hogy a háború előtt Európában ínyencfalatnak számított a teknősleves, ezért Magyarországról rendszeresen szállítottak (többek között) Bécsbe mocsári teknősöket. Félő, hogy ezek a természetbe való beavatkozások idővel helyrehozhatatlan károkat okoznak a mocsári teknős hazai honosságával kapcsolatban. Tovább →

Közönséges tarajosteknős – (Graptemys pseudogeographica)

Rövid bevezető és elterjedés

A tarajosteknősök (vagy királyteknősök) az igen gazdag észak – amerikai édesvízi teknősfauna egyik legjelentősebb nemét képezik. A rendszertani besorolás szerint (1995 – ig) 12 fajuk létezik, melyek közül Magyarországon nagyrészt a közönséges tarajosteknős példányai fordulnak elő.

Elterjedési területe nagyjából az USA középső harmadát öleli át. Északi irányban Minnesotáig, délen pedig Texasig és Alabamáig. Tovább →

Kínai csíkosteknős – (Ocadia sinensis)

Rövid bevezető és elterjedés

Ezen teknősfaj nevét a nyakán és a fejen húzódó finom csíkozottságáról kapta. Ezzel a mintázattal az Ocadia faj egyedülálló a délkelet – ázsiai édesvízi teknősök körében. Leginkább az amerikai ékszerteknősök (Trachemys, Pseudemys és Chrysemys fajok) némelyikére emlékeztet. A kutatások kimutatták, hogy a csíkosteknősök az ékszerteknősökkel együtt az Emydidae családon belül a ma élő egyik legősibb formák közé tartoznak.

Elterjedési területét illetően igen gyakori teknősfajnak számít hazájában (Dél – Kína, Hajnan, Tajvan, Észak – és Közép – Vietnám). Tovább →

Keselyűteknős – (Macroclemys temmincki)

Rövid bevezető és elterjedés

A Chelydridae család mindössze két ma élő (recens) fajt foglal magába. E kettő az alligátorteknős (Chelydra serpentina) és a keselyűteknős (Macroclemys temmincki). A keselyűteknős a család két tagja közül a méretesebb tagja. A legnagyobb ismert példány páncélhossza 66 cm volt, de feltételezhető, hogy ennél nagyobbak is élnek. Az eddig mért legnehezebb keselyűteknős 99, 5 kg tömegű volt. Testsúlyát tekintve is tehát az egyik legnagyobb édesvízi teknős.

A keselyűteknős jelentősen kisebb területen honos, mint az alligátorteknős. Az Egyesült Államok délkeleti részén, a Mississippi völgyében, és attól keletre, valamint nyugatra fordul elő. Északra Indiana és Iowa államokig terjed el. Tovább →

Harapós vagy alligátorteknős – (Chelydra serpentina)

Rövid bevezető és elterjedés

A Chelydridae család mindössze két ma élő (recens) fajt foglal magába. E kettő az alligátorteknős (Chelydra serpentina) és a keselyűteknős (Macroclemys temmincki). Az alligátorteknős a család “kisebb” méretét elérő tagja. Ám méretét tekintve még ez is lenyűgöző a maga 50 centiméteres hátpáncéljával.

Elterjedési területét tekintve megtalálható Kanada déli részétől az Egyesült Államok középső és keleti vidékein, Mexikón és Közép-Amerikán át egészen Ecuadorig. Tovább →