Közönséges tarajosteknős – (Graptemys pseudogeographica)

Rövid bevezető és elterjedés

A tarajosteknősök (vagy királyteknősök) az igen gazdag észak – amerikai édesvízi teknősfauna egyik legjelentősebb nemét képezik. A rendszertani besorolás szerint (1995 – ig) 12 fajuk létezik, melyek közül Magyarországon nagyrészt a közönséges tarajosteknős példányai fordulnak elő.

Elterjedési területe nagyjából az USA középső harmadát öleli át. Északi irányban Minnesotáig, délen pedig Texasig és Alabamáig.

Közönséges tarajosteknős - (Graptemys pseudogeographica)

Testfelépítés

A Graptemys nemzettségre jellemző, hogy hátpáncéljuk oldalról nézve aránylag meredeken emelkedik, és a gerincpajzsok hátsó szegélye magasabban helyezkedik el, mint a soron következő pajzs első része. Innen van az egyes fajoknál megfigyelhető tarajos jelleg.

Hátpáncélja szürkés barna enyhe mintázattal. Ez a mintázat az idősebb egyedeknél alig kivehető. A hátsó szegély fűrészes szélű. A haspáncél sárgás alapszínű és rajta szimmetrikus mintázat helyezkedik el. Ez a mintázat is az idő múlásával elmosódik.

A lábakon, a nyakon és a fej hátsó (felső) részén vékony sárgásfehér csík húzódik. A törzsalakon a szem mögött egy nagyobb, a szem alatt pedig egy kisebb sárga vagy fehér folt látható. Ettől eltérő a másik alfaj, a kohni fejének mintázata: a foltok helyett élénksárga, közelítőleg félkörív sáv húzódik a szemek mögött és alatt.

Elhelyezésük

A tarajosteknősök az ékszerteknősökhöz hasonlóan tarthatóak. Nagyon jó úszók, tehát igen nagy akvaterráriumot igényelnek. A víz hőmérséklete 23 – 28 °C között legyen. Eledelként többféle állati eredetű anyag szóba jöhet (puhatestűek, halak, rovarok, stb.). Növényi táplálékot ritkán fogadnak el. Ettől függetlenül néha megkínálhatjuk őket friss gyümölccsel vagy zöld növénnyel (pl. saláta vagy valamilyen vízi növény).

Szaporításuk

Az ivarérett egyedek neme könnyen felismerhető. A hímek farka sokkal hosszabb és vaskosabb, mint a nőstényeké. Valamint mellső lábaikon a karmok hosszúra nőnek. Ezek mellett természetesen jelentős méretbeli különbségek is megfigyelhetőek. A hímek 9-15 centiméterre, míg a nőstények 15-26 centiméterre nőhetnek meg. Ivarérettségüket az előbbiek két – három évesen, utóbbiak pedig hat – hét évesen érik el.

A párzási időszak április környékén kezdődik. A tojásrakás nagyrészt június – júliusra tehető. Egy – egy fészekben 6 – 8 tojás található, melyek mérete 38 x 20 milliméter. Az augusztus – szeptemberben kikelt fiókák 26 – 32 milliméteresek.

A sikeres szaporításhoz egy – két hónapos nyugalmi időszak szükséges. Ez 5 – 15 °C – os vízben történjen egy sötét vagy félhomályos, hűvös pincében.

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük