Rövid bevezető és elterjedés

A Chelydridae család mindössze két ma élő (recens) fajt foglal magába. E kettő az alligátorteknős (Chelydra serpentina) és a keselyűteknős (Macroclemys temmincki). Az alligátorteknős a család „kisebb” méretét elérő tagja. Ám méretét tekintve még ez is lenyűgöző a maga 50 centiméteres hátpáncéljával.

Elterjedési területét tekintve megtalálható Kanada déli részétől az Egyesült Államok középső és keleti vidékein, Mexikón és Közép-Amerikán át egészen Ecuadorig.

Testfelépítés

Hátpáncéljának színe a világosabb barnától egészen a feketéig változhat. Haspáncélja (plastron) a hátpáncélhoz képest feltűnően kicsi, világosabb színű (rendszerint sárgás) és egy keskeny hídrésszel kötődik kétoldalt a carapax – hoz (hátpáncélhoz). Lábaik jól fejlett, erőteljesek, karmokban végződőek. Fejük zömök, az állkapcsok szaruélei csőrszerűen kampósak. Farkuk mérete elérheti hátpáncéljuk méretét (bár jóval rövidebb, mint pl. a nagyfejű teknősök, Platysternon megacephalum esetén), rajta hosszanti irányban három sorban elhelyezkedő kúpszerű szarupikkelyek találhatóak.

Élőhelyük, táplálkozásuk

Természetes közegben az alligátorteknős elsősorban a nagyobb terjedelmű, lassabban folyó vagy állóvizek növényzettel sűrűn benőtt részeit kedveli ahol el tud rejtőzni. Áldozatát lesből támadja meg. Étrendjét tekintve nem válogatós, minden állat célpontjává válhat, amelyet le tud gyűrni. A halak és békák mellett a szárnyasokkal (pl. kacsa), rovarokkal, férgekkel, sőt még a dögökkel is jól lehet lakatni. Megfigyelések szerint néha a vízi növényeket is megdézsmálja.

A teknősök többségét tekintve, azoktól eltérően az alligátorteknősöknél nem a nőstények, hanem a hímek a méretesebbek. Farkuk töve a kloákanyílás előtt vastagabb és hosszabb. Ivarérettségüket általában 5-7 éves korukban, mintegy 20 centiméteres méretnél érik el. A nőstények júniusban rakják le gömbölyű, 29-30 mm átmérőjű tojásukat, melyek száma 15-50 között változhat. A hőmérséklettől függően a 25-28 milliméteres páncéllal rendelkező kis teknősök 65-130 nap alatt kelnek ki.

Elhelyezésük

Fogságban való tartása nem túlzottan nehéz feladat. Egyedüli nehézséget az évek múlásával nagy helyigénye jelenthet. Egy 30 centiméteres példánynak legalább egy 70 x 120 centiméter alapterület?, 50 centiméter magas akvaterrárium szükséges.

Az alligátorteknőst semmi esetre se tegyük össze más teknőssel (még akkor se, ha látszatra ez nem jelentene semmiféle problémát). Gyakran még saját fajtársukban is kárt tehetnek. Két azonos méretű alligátorteknős kellő megfigyelés után, és kellő hely biztosításával együtt tartható. Ebben az esetben tegyünk valamilyen faágat vagy más búvóhelyet a vízbe, ahol teknősünk el tud rejtőzni. Fogság esetén törekedjünk arra (mint minden fogságban tartott teknős esetén), hogy minél természetesebb körülmények álljanak teknősünk rendelkezésére. Etethetjük őket hallal, egérrel, patkánnyal, vízi csigával, gilisztával, stb. Kellő, változatos táplálás mellett nincs szükségünk külön vitamin kiegészítésre. Világításról külön nem kell gondoskodnunk. A víz hőmérséklete a Kanadából és az Egyesült Államokból származó törzsalaknál 20-22 °C, a Mexikóból származó egyedek részére 25-28 °C legyen. Birodalmukba száraz részt csak tojásrakás esetén építsünk. Szaporításuk már számos esetben sikerült. 25 °C-on 90 nap a tojások kelési ideje.

„Kevésbé barátságos” viselkedéséből adódóan mindig legyünk résen az esetleges vízbe való nyúlás esetén! Fő az óvatosság!

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)