Cafrangos teknős vagy matamata – (Chelus fimbriatus)

Rövid bevezető és elterjedés

Dél-Amerika középső és északi részén, részletesebben Peru északkeleti területein, Kolumbiában, Venezuelában, Guayanában, Surinamban, valamint Észak- és Közép-Brazíliában honos ez az igen furcsának mondható állat. Elsősorban iszapos, lágy fenekű, lassú folyású folyókban, tavakban, árterekben él. Rejtőzködését elősegíti az is, hogy gyakran vastag algaréteg borítja szinte egész testét, így igen nehéz észrevenni. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül még a helyi lakosság szeme elé is. Lesbol támadó ragadozó, amely majdhogynem kizárólag halakkal táplálkozik.

Cafrangos teknős vagy matamata - (Chelus fimbriatus)

Testfelépítésük, táplálkozásuk

Ha első pillantásra zavarba ejtő teknőst keresünk, akkor minden bizonnyal a matamatát kell keresnünk. Rendkívül bizarr küllemű állat: a barázdákkal és hepehupákkal dúsított kiemelkedések a hátpáncélon a kifejlett állatoknál inkább sötétbarnás, vagy feketés, míg a fiataloknál ez világosabb színű (vöröses barna). Haspáncéljuk szarupajzsain kezdetben (fiatal korban) négyszögletes sötét foltok vannak. Később, az idő múlásával ezek a szarupajzsok is teljesen barnák lesznek. A fiatal egyedeknél a nyak alsó részén széles élénkvörös és fekete sávok húzódnak, melyek az idősebb állatoknál eltűnnek. A teknősök esetében egyedülálló módon a fej felülnézetben háromszögletű, oldalnézetben pedig erősen lapított. Elől az orr hosszú, ormányszerű nyúlványban végződik, amely a lágyhéjúteknősök ormányához hasonló, de annál hosszabb és vékonyabb. Ez is, mint a lágyhéjúteknősök esetében arra szolgál, hogy az állatnak levegővételkor csak az orra hegyét kelljen kidugnia a vízből. A teknős állán elől kisebb, hátul kicsit nagyobb négy bőrlebeny található. Az igen hosszú és vastag nyakat kisebb – nagyobb bőrcafrangok, illetve bőrkinövések borítják, amely mind az állat körvonalát hívatott „feloldani” és ezzel magát az állatot „láthatatlanná tenni” az áldozatául szolgáló halak elől.

Szemei kicsik, de nincs is szerepük a zsákmány észlelésében, hiszen a víz többnyire zavaros, és a matamata általában alkonyatkor és éjszaka aktív. A fejen és a nyakon lévő, idegvégződésekkel átszőtt bőrfüggelékek segítségével rossz fényviszonyok mellett is rendkívül jól érzékeli a zsákmány közeledtét. Ekkor a teknős hírtelen szélesre tátja száját, ezzel egyidejűleg öblös torka is kitágul. Az ez által létrejövő nyomáskülönbség a halat és vele együtt egy kis vizet a teknős szájába jutatja. Ezt követően a vizet az állat kipréseli a szájából. Ez a folyamat természetesen a valóságban olyan gyorsan zajlik, hogy csak az utólagos videofelvétel lassításával követhető nyomon.

A fogságban tartott példányok esetében is kizárólag a hal jöhet számításba. A vadon befogott állatok semmi mást nem fogadnak el. A tenyészetből származók esetleg szopós egeret, egérdarabokat is megehetik. Fontos, hogy a takarmányul szolgáló halak élő vagy frissen agyoncsapott halak legyenek. A darabolt halat nem mindegyik példány veszi nagy szeretettel.

Szaporodásuk

A cafrangos teknős természetes szaporodási körülményeiről igen keveset tudni. Egyes megfigyelések szerint a tojásrakásra Amazóniában nagyrészt októberben, míg Peruban és Kolumbiában novemberben és decemberben került sor. Egy-egy fészekbe általában 12-28 darab, közelítőleg 35 mm átmérőjű, gömbölyű tojást tesznek a nőstények.

Elhelyezésük

A matamata igen nagyra növő állat. A legnagyobb példányok páncélja a 40 centimétert is meghaladhatja. Ezek alapján egy kifejlett egyedet legalább 1,5 x 1 méter alapterületű akváriumban tartsunk. Értelemszerűen a kisebb állatoknál elegendő az arányosan kisebb terület is, különösen, mivel a matamata nem túlságosan mozgékony állat.

A vízmélység csupán a páncélmagasság két-háromszorosa legyen. A 27-30 °C körüli vízhőmérséklet az optimális számukra. Világítást nem igényelnek, sőt a félhomályt kifejezetten kedvelik.

Életmódjuk erősen vízhez kötött, ezért (a tojásrakási időszakot leszámítva) szárazulatra nincs szükség. Ezzel szemben göcsörtös, üreges fából sötét, víz alatti rejtekhelyet alakítsunk ki számukra.

Míg a kisebb példányokból két-három egyed is tartható egy helyen, addig a nagyobb példányokat tegyük külön egymástól. Más teknősfajokkal ne tegyük össze, mert a másik teknős (pl.) lecsipegetheti a matamata bőrcafrangjait.

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük