Igazi fejtörést okozott a teknős viselkedése a biológusoknak. Tüdejét használja ugyan a légzéshez, mégis fejét gyakran meríti vízbe. Elkezdték vizsgálni és tesztelni a teknős vizét és kiderítették, hogy veséje helyett a száján keresztül választja ki a teknős a karbamidot. A Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora, Ip Yeung Kwon maga és csapat eredményeit a Journal of Experimental Biology folyóiratban publikálta.

Illusztráció. Floridai lágyhéjú teknős. Fotó: MTI/EPA/Erik S. Lesser

A faj megfigyelései után arra következtettek, hogy esetenként egy-egy teknős akár 100 percig is képes a víz alatt maradni. Ip és csapat egy példányt a laborban kezdett el vizsgálni megteremtve a teknősnek az élőhelyet. Megfigyelték, hogy a teknős rendszeresen a víz alá dugja fejét és száját vízzel öblíti ki. Ezek után a víz kémiáját kielemezték és kimutatható volt a karbamid mennyiségének négyszerese. A gerincesek nagy része a nitrogénnel teli végterméket, azaz a karbamidot a vesék segítségével a vizelettel ürítik (teknősöknél ez a kloáka nyíláson keresztül távozik).

IP szerint: „A vizsgálati időszak alatt a karbamid kiválasztási üteme a szájon át jóval nagyobb arányú volt – 15-49-szeres –, mint a kloákán keresztül. Az eredmények első alkalommal mutatják, hogy a szájüregi szövetek folyamatai és a ritmikus torokmozgás szerepet játszik a karbamid kiválasztásában a kínai lágyhéjú teknősnél.”

Ázsiában a kínai lágyhéjúteknős ínyencségnek számít. A friss felmérések szerint évente mintegy 91 millió teknőst adnak el. A tenyésztés nyomása miatt a vadon élő populáció igen sérülékeny a Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint.

Forrás: hirado.hu

Kambodzsai szakembereknek adták át a veszélyeztetett mangrovei dobozosteknőst Ho Si Minh-városban.

A tekőst beveszik egy kambodzsai fajfenntartó programba – adta hírül az Education of Nature Vietnam nevű környezetvédő csoport.

Ho Si Minh-város egyik parkjában vették észre 2010-ben az állatot. Állítólag még az 1980-as években kapta a park a teknőst helyiektől. Ez azonban az állatvédők szerint homályos, hisz nem tudják, hogy kerülhetett a szomszédos országból Vietnámba.

Cikk: hvg.hu

A közel százéves teknőst a park szóvívője szerint felboncolják, hogy megállapítsák halála okát, körülményeit. A kutatók mintegy két évtizednyi próbálkozás után sem érték el, hogy George apa lehessen, ezzel vélhetően az alfaj kihalt. Abban bíztak a szakemberek, hogy még évtizedek vannak hátra a teknős matuzsálem életéből. 1993 óta több alfajhoz tartozó nősténnyle pároztatták sikertelenül.

(Fotó: MTI/EPA/Jan Ronneburger)

Edwin Naula, a Galápagosi Nemzeti Park vezetőjének bejelentése szerint:
“Ma reggel a teknősöket felügyelő parkőr talált rá Magányos George-ra, teste mozdulatlan volt. Élete véget ért.”
Naula szerint az sem elképzelhetetlen, hogy az állat testét bebalzsamozzák és a parkban kiállítják.

“Jelenleg mintegy 20 ezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken. A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása a 19. században hozzásegítette Charles Darwint, hogy megalkossa evolúciós elméletét. Rendszertani besorolásuk az utóbbi években megváltozott, a korábbi Geochelone nemből átsorolták őket a Chelonoidis nembe.” – olvasható a hirado.hu oldalán.

Cikk: hirado.hu

Egykor mély krátertó volt a mai Messel-mélyedés nedves, trópusi környezetben. A párosodó teknősök az aktus közben a tó mélyebb rétegébe csúszhattak le, ahol feltevések szerint a mérgező gázok okozhatták halálukat.

Fotó: Senckenberg Forschungsinstitut und Naturmuseum Frankfurt

A teknősök a mára kihalt Allaeochelys crassesculpta faj egyedei voltak. Méretük meglehetősen kicsi, mintegy 20 centiméter körüli volt. Walter Joyce kutatásvezető, a Tübingeni Egyetem munkatársa elmondta a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak, hogy az Új-Guineában és Ausztráliában honos kétkarmú teknőshöz (Carettochelys insculpta) hasonlíthattak leginkább ezek a teknősök, amelyek a legközelebbi rokonuknak számítanak a ma élő teknősfajok közül.

Összesen kilenc párt találtak. A nőstények némileg nagyobbak voltak a hímeknél. Minden pár a hátsó részükkel irányult egymás felé, két pár esetében ráadásul a partnerek farka egy vonalban volt. „Ez éppen az a pozíció, ahogyan az élő teknősök farka elhelyezkedik párzás közben” – mondta Joyce.

A kutató szerint éppen azért olyan kivételesek ezek a fosszíliák, mert eddig soha nem találtak rá így gerinces állatokra. Rendkívül kicsi annak
a valószínűsége, hogy az éppen párzó egyedek egyszerre pusztuljanak el. Ráadásul mindkét példány ennyire szépen, épségben meg is örződik.

A tanulmányt részletesen a brit Királyi Társaság Biology Letters című szakfolyóiratában ismertetik a szerzők.

Cikk: index.hu

A furcsa válás jelei szemmel láthatóak. Bibi elhúzódott Poldi-tól és a páncéljába is beleharapott. Később ismét volt egy összezörrenésük, ami után a gondozók külön választották őket.

A teknősök azonban nem akarták megölni egymást. Nem rendelkeznek fogakkal, azonban szarukávájukkal komoly sérüléseket okozhattak volna egymásnak. A Park gondozói ezt már nem szerették volna megvárni és ezért is választották külön a két teknőst.

A teknősök 115 évesek és gyerek koruk óta együtt vannak, együtt nőttek fel. „Azonban minden észlelhető ok nélkül összevesztek, és egyszerűen nem viselik el egymást.” – mondta Helga.

A Park munkatársai mindent megtettek, hogy a “házasság” meg legyen mentve, de mndhiába. Próbálkoztak “tanácsadással”, romantikus finomságokkal, közös játékokkal, de úgy tűnik, eddig nincs pozitív eredmény.

Bibi úgy tűnik, élvezi új életét „szingliként.”

A bázeli állatkertben találkozott először Bibi és Poldi. Utána az osztrák Klagenfurt parkba kerültek, ahol 36 évet töltöttek együtt.

Miután a szárazföldi teknősök elérhetik és meg is haladhatják a 150 éves kort, így a gondozók abban reménykednek, hogy a pár valahogy kibékül.

Cikk: hirado.hu

Kutatók szerint a fentebb említett szénteknős a sisakteknős-félékhez (Pelomedusoidae) tartozott. A legjobb állapotban fennmaradt maradványa a teknős koponyája. Hatalmas mérettel, erős állkapoccsal rendelkező teknősről van szó. Valószínűleg a puhatestűektől kezdve a krokodilokig bármit megehetett erőteljes testfelépítésének köszönhetően.

Dan Ksepka, amerikai kutató szerint:
„Valójában a kisebb krokodilok könnyű prédát jelentettek ennek a behemótnak.”

Edwin Cadena, a vizsgálat másik szerzője szerint:
„Kisebb teknősmaradványok is előkerültek a területen. Négy nap ásás után rájöttem, hogy ez a különleges teknős volt a legnagyobb, melyet ebből az időszakból a területen valaha is találtak, így az első bizonyítékot nyújtja a gigantizmusra édesvízi teknősöknél.”

A hatalmas, mintegy 172 centiméter átmérőjű teknővel rendelkező teknős ötmillió évvel a dinoszauruszok után jelent meg. Akkor, amikor a gigantizmus relatíve elterjedt volt Dél-Amerika ezen részén. Igen jó példa erre a valaha felfedezett legnagyobb kígyó, a 14 méter hosszúságú Titanoboa cerrejonensis is itt élt, szintén mintegy 60 millió éve.

Cikk: hirado.hu

A Marine and Freshwater Ecosystems (Aquatic Conservation) folyóiratban közzétett cikk szerint teknősök páncéljára helyeztek el műholdas nyomkövetőt. Egész pontosan 12 vadon élő és egészséges példányéra és 6 olyan teknősére, amely rehabilitációban vett részt.
A vizsgálat vezetője és a Barcelonai egyetem kutatója, Lluís Cardona szerint:
„A központból érkezett hat állatot komolyan befolyásolja befogásuk, emellett lassú, komplikált gyógyuláson estek át.”

A hat teknős szabadon engedése után három esetben viselkedésbeli változás lépett fel. Egy közülük elpusztult, a másik kettő pedig rendellenesen úszott, zavarodott volt.

Minden levegővételkor a teknősök a felszínre jöttek és ekkor a műholdtól kapott adatokból megállapítható volt a teknősök úszási sebessége és a megtett út is követhető volt. Az állatok egészségét illetően az egyik legfontosabb mért paraméter a felszínen töltött idő.
„A teknősök feljönnek levegőt venni és szabályozni hőmérsékletüket. Azon időt, melyet a felszínen töltenek lebegő képességüket tükrözi” – írta a folyóirat.
Bár nem kérdéses, hogy a vizsgált egyedszám nem olyan magas, hogy messzemenő következtetést lehessen leszűrni, mégis megállapítható, hogy ha komplikált rehabilitációról van szó, az állatok egy része nem képes visszaadaptálódni a szabadsághoz.

A fentebb is említett hat vizsgált teknőst a Baleár-szigetek Aspro-Natura Alapítványán kezelték 2004. és 2007. között. Ketten csónakkal ütköztek, kettőnek horog miatti torok és hasi sérülései voltak, ketten pedig halászhálóban szerezték uszonysérüléseiket.

Fotó: EPA/Carlos De Saa

Cikk: hirado.hu

A Current Biology folyóiratban publikált genetikai elemzés során kimutatták, hogy a régen elveszettnek hitt elefántteknős – Chelonoidis elephantopus – DNS-lábnyoma megtalálható hibrid utódjában.
Ezek a teknősök a jelek szerint a Chelonoidis elephantopus és egy másik óriásteknős faj, a C. becki utódai.

A vizsgálat első alkalommal mutatja, hogy egy fajt újra fel lehet fedezni azon genetikai nyomok követésével, melyek hibrid utódjainak genomjában maradnak fenn.

Ryan Garrick, a vizsgálat társszerzője szerint a tanulmány kihangsúlyozza a múzeumi gyűjtemények fontosságát is az új felfedezésekben.
„Olyan teknőcsontokból vontunk ki DNS-t, melyeket jó néhány évtizeddel ezelőtt gyűjtöttünk be, és ezt a DNS-t alkalmazzuk a fajtiszta C. elephantopus génállományának leírására.”

Garrick és csapata meglátogatta az Isabella-sziget északi csúcsán található Volcano Wolf régiót, és több mint 1600 teknőstől vett vérmintát. Ezt követően az adatokat összehasonlították az élő és kihalt teknősfajok genetikai adatbázisával. Az összehasonlítási folyamat során észlelték a kihaltnak hitt elefántteknős genetikai ujjlenyomatát a Volcano Wolf 84 teknősénél, ami azt jelenti, hogy egyik szülőjük az eltűnt faj tisztavérű tagja volt. Harminc esetben a párosodás az utóbbi 15 évben ment végbe. Mivel a teknősök élettartama meghaladhatja a 100 évet, nagy az esély arra, hogy számos fajtiszta állat még életben van.

A Galápagos teknősei híresek a Charles Darwinra tett hatásukról, amikor a természetes szelekció ösztönözte evolúcióelméletét megfogalmazta. Nem csoda, hogy felkeltették figyelmét, mivel a teknősök közel 405 kilogrammot nyomhatnak és akár 180 centiméteresre is megnőhetnek.

Garrick magyarázata szerint „a populációkat erősen megtizedelték az 1600 és 1700 években a kalózok, aztán a bálnavadászok, fókavadászok, kereskedők és haditengerészet legénységei.” A kutató szerint a teknősök olaj és hús miatti kiaknázásának köszönhetően, a C. elephantopus a Floreana-szigeten (eredeti otthonán) nem sokkal Darwin 1835-ös történelmi útja után kihalt.
„A becslések szerint mintegy 200 ezer teknőst irtottak ki a szigetvilágban.”

Gisella Caccone, a vizsgálat társszerzője abban reménykedik, hogy találnak életben lévő elefántteknősöket, és visszatelepíthetik őket eredeti élőhelyükre.
„2012. decemberében visszamegyünk a Volcano Wolfra és megpróbáljuk megtalálni az összes kevert származású egyedet – mindegyiküket adóvevőkkel láttuk el – és ha szerencsénk van, a fajtiszta egyedeket is.” Elmondása szerint a munka nagyon fontos, „mivel ezek az állatok kulcsfontosságú fajok, amelyek fontos szerepet játszanak a szigetközösségek ökológiai integritásának fenntartásában.”

Egyelőre nem tudják, a teknősök hogyan kerültek az Isabela-szigetre, azonban Caccone és csapata azt gyanítja, hogy emberek vitték őket oda tápláléknak. Garrick abban reménykedik, hogy más „kihalt” fajokat is újra felfedeznek ugyanezen genetikai módszerekkel, amelyekkel az eltűnt óriásteknőst észlelték. Még mindig van remény arra nézve is, hogy a Pinta-szigetről származó C. abingdoni óriásteknős – melyet jelenleg egyetlen tisztavérű egyed, Magányos George képvisel – életben van.

Cikk: hirado.hu

TeknősPark

Tony Burke, ausztrál környezetvédelmi miniszeter szerint a park egy majdnem egymillió négyzetkilóméteres területet ölel majd át. Számos halfajnak, korallzátonynak illetve a térségben fészkelő tengeri madárnak és közönséges levesteknősnek biztosít majd védelmet.

(EPA fotó: Splash Communications)

A teljes cikk itt olvasható: hirado.hu