Egy kutatócsoport rekonstruálta a teknősök részletes családfáját. A szakemberek évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy a teknősök milyen rokonságban állnak egymással, más hüllőkkel és a dinoszauruszokkal.

Új generációs szekvenáló technológiákkal a kaliforniai kutatók precedens nélküli mennyiségű genetikai információt halmoztak fel, amellyel új szempontból vizsgálhatják a páncélosok evolúciós történetét.

Porcos lágyhéjú teknős (Fotó: AFP)

A Molecular Phylogenetics and Evolution folyóiratban megjelent új tanulmány leírja, hogyan fedi fel az új szekvenáló technika (Ultra Conserved Elements) a teknősök legközelebbi rokonainak kilétét az állatvilágban. Az új genetikai családfa nagy mennyiségű adattal cáfolja azt a nézetet, miszerint a teknősök legszorosabb rokoni kapcsolatban a gyíkokkal és kígyókkal állnak. Helyette a csapat az újonnan elnevezett Archelosauria csoportba helyezi őket, legközelebbi rokonaikkal, a madarakkal, krokodilokkal és dinoszauruszokkal. Azt gyanítják, hogy az új csoport lesz a legnagyobb gerinces csoport, amely valaha új tudományos nevet kapott.

Az új technikát 2012 óta használják, de a kutatók még csak most kezdik felismerni potenciálját a gerinces genetikai kutatásokban.

A főbb megállapítások megoldják a lágyhéjú teknősöket – pikkelymentes, búvárpipaszerű orrú állatok bizarr csoportja – övező rejtélyt is. Mostanáig a tudományos kutatások eme teknősöket a kisebb, félig vízi életmódot folytató iszapteknősök csoportjával hozta kapcsolatba, annak ellenére, hogy a lágyhéjúak jóval korábban megjelentek a fosszilis adatokban, mint az iszapkedvelők. A kaliforniai kutatók tanulmánya szerint a lágyhéjú teknősök saját csoportot alkotnak evolúciós fájukon, eléggé messze kerülve bármely teknősrokontól. Hosszú, független történetük segít magyarázatot találni egyedi megjelenésükre, valamint ősi jelenlétükre a fosszilis adatokban.

James Parham, a vizsgálat társszerzője szerint a korszerű tesztelési technológiák tisztább képet festenek a teknősökről, mint saját, több mint két évtizedes kutatása. Segítségükkel nemcsak fajszinten hasonlíthatják össze evolúciójukat, hanem a kontinenseken előkerült kövületekkel is.

Parham megjegyezte, a teknősfosszíliák – különösképpen csontjaik fizikai jellegzetességeinek – tanulmányozása nem fest mindig pontos evolúciós képet a teknőskapcsolatokról kontinensekre és időtartományra vetítve. „A kövületekre alapozott teknőcsaládfa nem egyezett a leletek megjelenési idejével és lelőhelyével a fosszilis adatokban” – magyarázza.

Az új családfa viszont időben és térben is megegyezik a fosszilis adatokkal. Az új technika ennélfogva segít egyeztetni a DNS-ből és fosszíliákból kinyert információkat, meggyőzve minket arról, hogy a jó családfát találtuk meg – tette hozzá.

Forrás: hirado.hu